Az ellenhangolásban piacvezető gazdasági miniszter a három betűs szervezet globál-plutokrata akarnokainak megfegyelmezése után most a pénzsóvár manyup-tagoknak mutatta meg, mit is jelent a gyakorlatban a nemzeti kockázatközösségből való kiszerződés. Mint korábban, most is a Blaireau-tól ellesett, fenyegető itt a gomba, hol a gomba trükköt választotta, s ha szabad hinni az államtitkári válasznak, az eddig felhalmozott tőke+kamat mellé észrevétlenül becsempészte a 100 százalékos nyugdíjjogosultságot is a maradó pénztártagok kosárkájába. (Többség ellen hangolás.)
A bemutatott manőverek után ágaskodik a kérdés, hogy a magánnyugdíjpénztár (formájában megjelenő öngondoskodás) a nemzet számára érték-e? A lóvé, ami bennük van/volt, nyilván az, olyan magánvagyon, amivel a pénztárak mellett az állam is szívesen tőzsdézgetett.
Eddig nagyjából Selmeczi Gabriella értelmezésére támaszkodhatunk: szerinte arra, hogy 20-30 év múlva is legyenek öregségi nyugdíjak, nem a magánpénztárak, a tőzsdei befektetések vagy a különböző pénzalapok jelentik a garanciát, hanem a magyar állam. Most ne menjünk abba bele, hogy az államot jelentő magyar társadalom rémisztő demográfiai mutatói mit garantálnak, bízzunk abban, hogy lesz még magyar feltámadás, vagy ha az nem, legalább egy érző szívű olajmágnás, aki beszáll a nyugdíjkasszába.
A rebellis százezer kint lévő összesen 234 milliárdja e logika alapján simán besöpörhető Matolcsy György kalapjába – ami viszont keresztbe veri a nyugdíjcélú megtakarítások feletti szabad döntés korábbi kommunikációját. Egy korábbi LMP-s javaslat szerint a tagok rendelkezhetnének arról is, hogy az összeg egyszerűen az önkéntes pénztárakba kerüljön át, ha már öngondoskodás, csakhogy akkor az állam védelmező szárnyai alá terelt tömegek darabokra tépnék az oltalmazó apukát az ellenálló keveseknek átengedett megtakarításaikért cserébe. Már most is joggal gondolhatják, hogy nem bomlott ki időben az igazság minden szelete, vagy legalábbis nem úgy.
Ahhoz képest, hogy a maradóknak már csak egy hét áll rendelkezésre az újabb döntésük meghozatalára (már hogy kitöltsék a tisztán állami rendszerbe visszalépést kérelmező nyilatkozatukat), elég halovány az az információhalmaz, amivel eddig a mérlegelőket megörvendezették. Se kampány, se vitaműsor, se Selmeczi Gabriella. Csak a kérdések: elképzelhető-e extra tagdíj beszedése nélkül magánnyugdíjpénztár? (Az AXA szerint működési célú pénzszerzésre nincs is jogszabályi lehetőség.) Körvonalazódik-e a zsebbe nyúlás és a visszalépés mellett egyéb alternatíva? Óra indul!
