Újratöltve és elutasítva. A kormánypárti képviselők nagy többségének NEM szavazatával nem vették tárgysorozatba Schiffer András egyszerű és világos javaslatát az ügynökkérdés lezárásáról, mellyel bárki nyíltan hozzájuthatott volna az ügynökaktákhoz. A kormánypártok szánalmas sunnyogásukkal maguk állítottak ki bizonyítványt az előző (előző előtti) rendszerhez és annak tovább élő homályzónájához való, immár megváltozott viszonyukról.

  Turul kolléga a hétvégén már írt az ügyről, de annak súlya megérdemli, hogy ez alkalommal és a jövőben is többet foglalkozzunk vele.

  A Fidesz-frakció sajtóosztálya a szavazás kapcsán az Indexnek elmondta, hogy „a frakció az elmúlt közel két évben bebizonyította, hogy nem fél hozzányúlni több évtizede tabuként kezelt témákhoz”, mint amilyen az ügynökkérdés is, azonban megnyugtató lezárása „körültekintő, átgondolt szabályozást igényel”.

  Körültekintés, átgondolás, még mindig? A kétharmados teljhatalom regnálásának első két évében nagymértékben átírta a közjogi rendszert, erőltetett menetben elfogadott egy új alaptörvényt, nekiállt a sarkalatos törvények sorozatgyártásának, számolatlanul nyitott frontokat belföldön és külföldön egyaránt, a fékek és ellensúlyok rendszerében pedig a megfelelő emberek kerültek a megfelelő helyekre. És a NENYI, az alaptörvény-preambulum dagályos mondatai, az emléknapokon elmondott fennkölt szavak, a verbális antikommunizmussal párosuló egyre látványosabb tétlenség. És ment a fogadkozás, hogy most már tényleg, de nagyon tényleg lezárjuk a rendszerváltást, elvarrjuk a szálakat. Nem hogy fogadkozás volt ez, hanem az elmúlt két év jogalkotási rohamának, és a hatalompolitikai építkezésnek a morális alapja.

  Sőt, nem csak az elmúlt két évnek, hanem a magyar jobboldal vezető pártjainak, végig az elmúlt 22 évben. És amikor lezárulnak a nagy közjogi átalakítások, amikor már mélyen benne járunk a kétezertízes években, akkor a végén az ügynökügy marad lezáratlanul. A sokrétű magyar jobboldali szavazótábort kevés dolog köti össze, kevés a közös nevező, de a kommunista múlt elítélése, az egykori állampárt legsúlyosabb bűneinek és hálózatának feltárása mindannyiuk igénye. Többek között ezért szavaztak a Fideszre legkésőbb 1998 óta.

  Ezekben az elvárásokban kellett csalatkozniuk a jobboldali, vagy más, esetleg semmilyen oldali, de a múlt tisztázását igénylő polgároknak. És az ügyben nem Schiffer indítványa a lényeg. Lehet arra hivatkozni, hogy a kormánypártok majd egy saját indítványt fogalmaznak meg, csak hát egyrészt közel negyed évszázaddal a rendszerváltás után már nem akarunk több majdot hallani; másrészt a Fidesz megfogalmazhatott volna az elmúlt két évben is egy saját indítványt, ha lett volna ilyen szándéka. Nem volt. Most benyújtotta más az indítványt. A kétharmados többség többsége leszavazta.

  Az Állatfarm utolsó bekezdése ugye mindenkinek megvan?

  Ez az ábra – külünösen a kommunizmus áldozatainak emléknapja idején, Lénárd Ödön és társai sorsával összevetve – arcpirító mementója marad a kommunizmus ügynökkérdésével, a velünk élő kádárizmussal továbbra is szembenézésre képtelen, teljhatalma ellenére bénult jobboldalnak.