Nagy a nyomás a kormánypártokon, nagy a nyomás a jobboldalon. A Fidesz támogatói bázisának aktivista keménymagjában ilyenkor mindig megjelenik a mutassuk-meg-mi-is igénye. Nehéz ügy ez. A tüntetős-felvonulós műfaj egyértelműen ellenzéki, ami jól állt vagy legalábbis elfogadható volt 2009-ben, az könnyen válhat nagyon kínossá 2012-ben. Másrészt viszont az elkötelezettebb kormánypárti szavazókban valóban ott az igény, hogy megmutassák, még mindig vannak annyian, mint a köztársaság barátai, és maguk is megerősítést kapjanak.

  Míg a Fidesz láthatóan őrlődött, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel, mások átvágták a gordiuszi csomót – meghirdették a Békemenet Magyarországért rendezvényt:

 

Békemenet Magyarországért

Békemenet indul január 21-én, szombaton délután 16 órától a budapesti Hősök teréről. Jöjjön el Ön is!

Mi, magyar demokraták, akik hiszünk egy erkölcsös polgári demokráciában, hiszünk a nemzet függetlenségében, hiszünk hazánk jelenében és jövőjében, akik saját akaratunkból választottunk magunknak kormányt, amelytől hazánk felvirágoztatását várjuk és reméljük a kommunizmus és posztkommunizmus lélekölő évtizedei után, egyre növekvő aggodalommal látjuk, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő hazug és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat, s amely egyre nagyobb károkat okoz hazánk gazdaságának és a magyar embereknek.

Magyarország népe egyszer már megismerte a világ ellenszenvének szörnyű következményeit, amikor ugyancsak elfogult híradások következtében védtelenül álltunk a trianoni ítélőszék bírái előtt. Nem akarjuk, hogy ez a szörnyű pillanat megismétlődjék. Azt akarjuk, hogy a világ, benne Európa és az Amerikai Egyesült Államok népei is megértsék, nem óhajtunk mást, csak békében, egyetértésben, a demokrácia keretei között, másokat tisztelve szabadon élni.

Mi tudjuk, milyen a diktatúra, mint ahogy azt is tudjuk, mert nem felejtettük el, hogy miképpen kell akár a túlerővel is szembeszállva az igazságért és a szabadságért harcolni, ahogy tettük azt 1956-ban, amikor Európa és Amerika népei együtt éreztek velünk. Ezért örömmel csatlakoztunk a művelt Európához, mert megtanultuk, hogy csakis a megértés, a kölcsönös tisztelet és a népek közötti harmónia ad teljes garanciát a nemzetek közötti békéhez. 

Mi, magyar demokraták ezért békemenetet hirdetünk január 21-én, szombaton délután 16 órára a budapesti Hősök terére, ahonnan az Országházig megyünk. Kérünk minden magyart, aki szándékainkkal egyetért, akinek fontos hazánk függetlensége és fölemelkedése, aki szentnek tartja a polgári demokrácia eszményeit, csatlakozzon hozzánk és tartson velünk! 

Hozzon mindenki magával egy mécsest vagy egy gyertyát! Hozzatok nemzeti színű zászlót, öltsétek fel a legszebb ruhátokat, és gyertek! Induljunk el! Várjuk a civil szervezetek csatlakozását!

A kezdeményezők nevében: Bayer Zsolt közíró, Bencsik András főszerkesztő, Bencsik Gábor történész, Bíró Ica énekes, Pataki Attila zenész, Pozsonyi Ádám író, Schulek Ágostonné, Stefka István főszerkesztő, Szentmihályi Szabó Péter író, Szalay Károly író, Széles Gábor vállalkozó, Szőnyi Kinga műsorvezető és mások...

  A kormánypárti felvonulás célravezetőségét illetően eleve voltak kételyeink, amik csak fokozódtak az esemény nevét olvasva. Békemenet? Milyen béke? Legyen vége a gazdasági szabadságharcnak? Álljon újra össze a humanisták békejele a Hősök terén? A békemenetről először a hippik ugranak be, aztán meg a komcsi terminológia: békeharc, béketábor, békepapok. Egyik sem túl vonzó képzettársítás.

  A képzavarokban és helyesírási, stilisztikai hibákban bővelkedő felhívás aláíróinak névsora csak tovább fokozta bizonytalanságunkat. Pataky Attila (akinek a nevét a Demokratánál nem sikerült helyesen leírni) zenész? Bíró Ica énekes? Azt viszont örömmel láttuk, hogy Bayer Zsolt szintet lépett, s Debreczeni József után ő is közíróként szolgálja a magyarság, a demokrácia, no meg a béke ügyét. 

  Elindult hát a maga útján a Nagy Ellencsapás, jönnek a felhívások meg a lelkes amatőr toborzóvideók:

  Meglátjuk, mi lesz belőle – sok jóra nem számítunk. A jobboldali feltúlbuzdulás másik szép példája a csepeli önkormányzat honlapján megjelent, Orbán Viktorért mondandó áldóíma. A kezdeményezés egy Wass Albert-megemlékezésen született – hol máshol –, a helyi plébános találta ki. Ez eddig még rendben is lenne, a jézusi tanítások értelmében mindenkinek a lelki üdvére ráfér az imádság. Az viszont egyértelmű, hogy az áldóimának semmi keresnivalója az önkormányzat honlapján, a hivatalos hírek között, polgármesteri aláírással.