Múlt héten, Mikulás napján a horror földjén jártunk. A felfoghatatlan, a megmagyarázhatatlan és a feldolgozhatatlan világában. Egy olyan világban, amelyet hús-vér emberek konstruáltak hús-vér emberek ellen és irányítottak sátáni elszántsággal alig néhány évtizede Európa közepén.

  Dachau, ez a Münchentől alig néhány kilométernyire északra fekvő település egy csendes kisváros benyomását kelti. Tisztán tartott utcák, gyönyörű boltocskák, ahol helyi kereskedők értékesítik portékáikat, az utcán visongó gyerekek, kocsijukban munkába siető felnőttek, egyszóval idilli környezet. De nem volt ez mindig így.

  Ez a kisváros, egész pontosan annak egy elhagyott ipari területe adott helyet a náci Németország első koncentrációs táborának. 1933. március 22-ét írtuk, Adolf Hitler alig két hónapja volt hatalmon. Létrejöttének különleges jelentősége volt az egész Harmadik Birodalom későbbi működésére. Itt dolgozták ki ugyanis a később létrehozott tábor működési elveit, a gyilkoló gépezet felépítését. A tábor első vezetője, Theodor Eicke javaslatára alakult ki a táborok két részre (fogoly- és SS-tábor) történő osztása, ő határozta meg a fogolytér nagyságát, ő döntött a raboknak juttatandó élelmiszeradag mennyiségéről, a barakkok, a szögesdrót kerítés méreteiről, de még a kötelező napirendről is. Így lett Dachau minden náci koncentrációs tábor ősanyja. De nem csak emiatt. A tábor kezdettől fogva SS-tisztek, tábori alkalmazottak kiképzőhelyeként is működött, ahol olyan katonák is megfordultak mint Rudolf Höss, Karl Otto Koch és Josef Kramer, Auschwitz, Buchenwald és Bergen-Belsen későbbi parancsnokai. És ugyancsak itt kapott egy éves kiképzést az Endlösung (végső megoldás) operatív lebonyolításáért felelős első ember: Adolf Eichmann.

A nem régen feltárt sínpár a tábor bejáratáig tartott

"A munka szabaddá tesz"

A tábor a bejárat felől (jobbra a múzeum, balra a megmaradt barakkok egyike)

A ma a múzeumnak otthont adó épület korábban gazdasági célokat szolgált

Várakozó helység, ahová a foglyokat megérkezésük után terelték

Dohányozni tilos!

Egy magyar fogoly jogosítványának másolata (a raboktól természetesen mindenüket elkobozták)

A dachaui formaruha

A megmaradt barakk egyikének bejárata

Alvóalkalmatosságok

"Fürdőszoba"

"WC"

A főutca ("mögöttünk" a múzeumi épület)

A lerombolt barakkok (az alapokat körben betonnal öntötték ki)

A tábor területén összesen 30 barakk működött (egyes források szerint 34, de a számozás csak 30-ig tart)

Út a krematóriumokig

Az "újonnan" épített krematórium

A várakozó helység a "fürdő" előtt

 A helység, ahol a rabok az elgázosítás előtt meztelenre vetkőztek (ez a várakozó helységből nyílik)

Fertőtlenítés, belépés szigorúan tilos, életveszély!

 A "Brausebad"-ként aposztrofált gázkamra (a vetkőző helységből nyílik)

 A krematóriumok, amelyekből összesen négy működött az új épületben és egy a régiben

Ez a régi krematórium, amely az újjal szemben található

A krematóriumok mellett húzódó ösvény volt a tarkólövések helyszíne (a távolban az így meghaltak emléktáblái láthatók)

  A táborban kezdetben német politikai foglyokat, a nemzetiszocialista rendszer ellenségeit őrizték, később a megszállt országok politikai foglyai is ide kerültek. Fennállásának első néhány évében a háború és a többi tábor borzalmaihoz képest a viszonylagos normalitás jellemezte. Ennek a képnek a kialakítására nem csak a halálozások alacsony száma adhatott okot, hanem a jól felépített propaganda is. Még a táborban 1938-ban látogatást tevő vöröskereszti megbízott is a következőképpen nyilatkozott:

"Ezért szeretném itt azt kiemelni, hogy minden amit láttam és hallottam, tekintettel mind a lakhatás körülményeire, a tábor anyagi és higiéniás viszonyaira, mind a foglyokkal való bánásmódra, az élelmiszerellátásra és a foglyok foglalkoztatása rám nagyon pozitív benyomást tett"

Zámečník: Das war Dachau., 98. o.

Korabeli propagandakiadvány a dachaui táborról ("pihenő órák a nevelő táborban" - szól az újságcikk címe)

A Dachauer Zeitung beszámolója szerint a foglyok az SA tagjainak koncertjét hallgatják

Halottak természetesen már ebben az időben is szép számmal voltak (egy férfit menekülés közben lőttek agyon)

A képen látható férfi a "rossz bánásmód" következtében halt meg 1933-ban (hogy öngyilkosságnak álcázzák, a saját cellájában felakasztották)

Gustav Hinz felakasztása 1941. februárjában

Franz Rabanda halála az elektromos kerítésnél 1940. májusában

Az alultápláltság mindennapos jelenség volt a koncentrációs táborokban

A foglyokkal történő (sokféle) kísérletezések egyikében azt vizsgálták, hogy a tengervíz fogyasztása milyen hatással van az emberi szervezetre

  A halálozási arány a táborban 1942-től nőtt meg drasztikusan, aminek hátterében az élelemhiány, a növekvő terror, valamint döntő részben az 1942 januárjában Wannsee-ben megtartott, az Endlösung kivitelezéséről szóló konferencia állt. Ugyan nem sokat, de valamennyit javított a táborlakók életén az a tény, hogy Himmlernek a háborús eszközök előállítását végző üzemekben jelentős számú kényszermunkásra volt szükséges, így az életkörülmények 1943-ban valamennyit javultak.

A halálozások száma 1942 és 1945 között a dachaui táborban

  1944-ben a tábor túlzsúfoltsága drámai méreteket öltött. Több tábor evakuálásának és az ottani foglyok Dachauba történő szállításának következtében a tábor lakóinak száma már meghaladta a 60 ezret (eredetileg 5 ezer fogoly elhelyezésére tervezték). A higiéniai viszonyok és az élelmiszerellátás katasztrofálissá vált. Novemberben tífuszjárvány tört ki, amelynek több ezren estek áldozatul. 1945 februárjában a krematóriumokat szénhiány miatt leállították, a holttesteket tömegsírokba helyezték.

  A dachaui volt az utolsó előtti koncentrációs tábor, amit a szövetségesek 1945. április 29-én felszabadítottak, miután egy nappal korábban a Vöröskereszt megállapodást írt alá a tábor irányítását aznap átvevő SS-egységgel a tábor átadásáról. A megérkező amerikaiak 32 ezer foglyot, 8 ezer hullát és egy használatba nem vett gázkamrát is találtak.

A felszabadulás képei

  Egyes források szerint a dachaui tábor területén 41.566 ember vesztette életét, amely a számos bizonytalanság miatt még mindig nem tekinthető teljesnek. A történészek a Dachauba került magyar állampolgárok számát mintegy 20 ezerre teszik. A lengyelek és németek után a harmadik legtöbb áldozat Magyarországról származott: legalább 5.181 magyar zsidó és cigány halt meg itt. A halottak összesített száma (a felszabadulás után elhunyt betegekkel együtt) azonban valahol 6-7 ezer fő közé tehető. A tábort az amerikaiak karanténnak nyilvánították, mivel még mindig tartott a tífuszjárvány, és sok ember szenvedett az alultápláltságtól. A felszabadítás után még további 2.000 ember halt meg itt.

Magyar foglyok a táborban

Döme Piroska, a dachaui tábor lakója 2007-ben hunyt el Budapesten

Garai Jehuda zsidó származás miatt került kényszermunkára a dachaui táborba, ahonnan 24(!) kg-os testsúllyal szabadult

  1945 júliusában a volt koncentrációs tábor területén rendezték be a német háborús bűnösök részére a dachaui internálótábort. November és december folyamán itt zajlott le a dachaui főper Martin Weiss parancsnok és 39 másik vádlottal szemben. A 40 vádlott közül 36-ot nyilvánítottak bűnösnek és ítéltek halálra. Az azt követő eljárások során mintegy 500 további vádlott állt az amerikai katonai bíróság előtt koncentrációs táborban végzett tevékenysége miatt. A dachaui perek 1948-ban zárultak le.

Martin Weiss 1942-43 között a tábor parancsnoka, 1946-ban halálra ítélték és kivégezték

Eduard Weiter, a tábor parancsnoka 1943-45 között, 1945. május 6-án agyonlőtte magát

Prof. Dr. Claus Schilling, tábori orvos, aki 1100 embert fertőzött meg szándékosan maláriával, 1946-ban halálra ítélték és kivégezték

A vádlottak padja 1945-ben

Forrás: www.holokausztmagyarorszagon.hu, KZ Dachau, Wikipédia