Véget ér egy fejezet az űrkutatás történetében. A Discovery űrsikló épp a fejünk fölött kering valahol az utolsó útján. A James Cook egyik vitorlásáról elnevezett űrrepülőgép közel húsz évig szolgálta az űrkutatást. Idén befejeződik a több évtizede futó, amerikai űrrepülőgép-program.
A programot már a hatvanas években, az Apollo-program lezárása előtt elindították, a végső tervet Nixon elnök hagyta jóvá 1972-ben. Hosszú előkészítés után 1981 áprilisában szállt fel az első űrsikló, a Columbia, ezt követte a Challenger, a Discovery és az Atlantis. A Challenger '86-os és a Columbia 2003-as tragédiái során 14 űrhajós veszett oda. Minden elhunyt és túlélő űrhajóst megilleti a tisztelet azért, hogy munkásságukkal hozzájárultak a világ megismeréséhez.
1989-ben az Atlantis vitte föl a Föld bolygótársait kutató Magellan és Galilei űrszondákat, 1990-ben a Discovery pályára állította az univerzumot láthatóvá tevő Hubble űrteleszkópot, a kilencvenes évektől pedig a Nemzetközi Űrállomás kiépítését szolgálták az amerikai űrsiklók. A Challenger 25 évvel ezelőtti tragédiája (melyről a Big Picture emlékezik meg) után építették meg az Endeavourt, amely a Discovery és az Atlantis mellett szintén idén fejezi be pályafutását, miután Obama elnök bejelentette az űrkutatási kiadások drasztikus csökkentését.
A The Frame fotóblog gyönyörű fotósorozattal mutatja be a Discovery utolsó útját.
Mi történik az űrsiklóban felszállás közben?
