Három tételben már bizonyítottuk, hogy Fideszországban tulajdonképpen úgy van ellenzék, hogy nincs. Sőt: a nemzeti együttműködés helyzete csak fokozódott: az MSZP-ben középről támadnak a bal oldalon található elnökség felé a '89-es demokraták (muhaha), az LMP-t elhagyta az egyetlen józan politikusuk, aki maga billogozza SZDSZ-esedeéssel az ökopártot, a Jobbikban pedig feltehetően ez a Budaházy-ügy fogja szaporítani, és/vagy mélyíteni a törésvonalakat.
Ez a hatalom jó felhasználásának következménye. Lehet finnyáskodni, machiavellizni, a hatalom – amellett, hogy használják – azért mégiscsak arra való, hogy megszerezzék, és ne engedjék át a másiknak. Tudom, aki nem kamuból regisztrált a Kapcsolatra, és nem fényképezni jár antifasiszta tüntetésekre, már pötyögi is: a demokrata veszíteni is tud. Persze, de melyik akar? Azt a maszlagot is lőjük ki, hogy össze kell fogni az ország érdekében és félre kell tenni a vitákat. Ez a népfront, azt pedig láttuk, hogy mennyire működik.
Jó darabig ez a fogalom a történelemkönyvekben is marad, ugyanis a jelenlegi politikai konstellációban minden összefogás, népfront-kezdeményezés egyenlő lenne az öngyilkossággal. Nem volt olyan messze április: minden parlamentbe jutott párt (plusz az MDF) azzal vádolta a többi erőt, hogy azok nagykoalícióra léptek ellene. Volt, aki ezt el is hitte.
Ezt használta ki zseniálisan anno Lázár János és a Fidesz, amikor a bizottsági pozíciók elosztásánál hátradőlt és vigyorogva végignézte például azt, hogy paktumoznak a szocialisták a fasisztákkal, az ördögbotosok az ultrahazafiakkal. Hasonlót csinál most Tarlós István a fővárosban. Aztán betett az LMP a szociknak azzal, hogy időnként balról előzték a szegények pártját, Schiffer András sokszor kisemberebb volt négy Török Zsoltnál. Mostanában a temerini fiúk kapcsán a Jobbik vitorlájából kezdték kifogni a szelet, meglátjuk, mi lesz a vége. Ráadásul a Fidesz kis túlzással úgy valósítja meg a Jobbik programját, hogy a kizsákmányolók oldalára állítja a munkásosztály képviselőit. Oszd meg és uralkodj – régi trükk ez, és amíg a pártok ennek következményeképpen úgy fognak össze, hogy látszik rajtuk, hogy előbb csókolnák meg Lucifer valagát, semmint együtt tüntessenek, addig ez működni is fog.
Igen, ám de ott a rossz hatalom. Amikor azon az alapon indul be a zuschlagosodás, hogy ez nekem jár. Magyarul: felszínre kerül a korrupció. Az ilyen politikusokat négy évente ritka csúnyán el szokták fenekelni (Verók úrnak, felteszem, most is sajognak a farpofái), ráadásul ha nagyon feltűnően és/vagy pitiáner módon élünk vissza a hatalommal, akkor futószalagon kezdjük el gyártani a sértett embereket, akik egy idő után névvel, arccal mondják kamerába a borítékok és a Nokia-dobozok kalandos történetét. (Hagyó úr is diétán van ugyebár, nem az Országgyűlésben.) Hogy is mondta Kósa Lajos? „Eddig Hír TV-t volt könnyű csinálni, most majd az ATV-t lesz az”. Most még csak egy (khm...) szerény képességű Egyenlítő TV áll szemben a Célponttal, ahogy az általuk feltárt ügyek sem tartoznak egy súlycsoportba. Még.
De ahogy Kínaiék mondták: még egy-két Kóny, Szombathely vagy Esztergom, és máris lesz ellenzék. Ugyanis ha kétharmaddal, válság-, bank- és multiadóval, a Selmeczi Gabriellára bízott nyugdíjak ellenére, sem lesz gazdasági növekedés, olcsó benzin, kolbászból a kerítés, Nickelsdorf-feeling Taknyospusztán, akkor lehet előkotorni a 2002-es, már 2003-ban is baromi karcos lemezt a sifonérból. Azt, amin az egyes track a „választási csalás - ibiza mix” a kettes a „nincs médiánk - radio edition”, a hármas a „szavazatok újraszámolása - slight return”. Aztán táncolhatunk rá együtt, ha majd táncolni kell.
Ezzel a Fidesz máris végrehajtja azt a bravúrt, hogy magától csinál ellenzéket magának. Klassz recept, licensed by MSZP, 2006. Ahhoz, hogy ez a Ferencből, Attilából, Andrásból, Gáborból, György Gyulából, akárkiből gyúrt ellenzék nyerni is tudjon, nem kell más, csak meg kell mutatni, milyen csúf arca van még a hatalomnak. Úgy például, hogy mindent, amit teszünk, a néptől eredeztetjük. Mi csináltuk, minket a nép választott meg, tehát a nép csinálta. Ha pedig marad olyan hatalmi tényező, amely épp nincs a nép kezében, és annak ellenére nem tetszik neki a nép döntése, hogy a nép néphez hű embereket delegált oda, akkor a nép megnyirbálja egy kicsit a jogkörét. És ez már bizony keményen abba a bizonyos jó erkölcsbe ütközik. Akinek a jó erkölcs az ellenzéke, majd a választási riválisa, az ritkán szokott nyerni.
Márpedig 2010-ben is a jó erkölcs nyert, nem a Fidesz-KDNP Pártszövetség.
Az utolsó 100 komment: