Szlovákia a hétvégén választ, a felvidéki magyarok pedig tizenhat év után ismét két párt között dönthetnek – az MKP mellett ugyanis megjelent egy új párt, a Híd (szlovákul Most). Van-e esélyük bejutni a parlamentbe, mi köztük a különbség, és mit jelent a jövőre nézve a megosztottság? Nekünk nem sok jót, Magyarországon értetlenséget. Gyorstalpaló szlovákiai magyar politikából.
Bugár tündöklése és bukása
A Híd arca az MKP korábbi elnöke, Bugár Béla. Bugár 1998-tól, az egységes magyar párt megalakulásától kezdve pártelnökként ténykedett, joviális modorával és konfliktuskerülő természetével pedig idővel a legnépszerűbb szlovákiai magyar politikussá vált – a szlovákok között is.
A négy éve tartott parlamenti választásokon a Smer győzött, az MKP pedig nyolc év után kiszorult a kormányból. Mi több, 2007-ben a párt közgyűlése az outsidernek tartott Csáky Pált, az örökös másodikot választotta meg elnöknek, ami váratlanul érte a sima győzelemre számító Bugárt. Mi lehetett a bukás oka? A párttagság felelősöket keresett a választási kudarcért, Csákynak sikerült egyezséget kötnie Duray Miklós érdekcsoportjával, valamint megszellőztette a a párt mögött álló gonosz pénzemberek témáját, megsértve ezzel azt az évtizedes hagyományt, miszerint a piszkos ügyeket nem teregetjük ki a nyilvánosság elé.
Vérbosszú, első rész
Bugár – hiába lebegtette már évek óta politikától való visszavonulását – alaposan megsértődött, kijelentette, hogy folytatja, viszont semmilyen szerepet sem vállalt az új MKP-vezetésben. Hamar szövetségesekre talált Csáky és Duray párton belüli ellenzékében, az egyes érdekcsoportok közötti erőviszonyok ugyanis hamar felborultak az elnökváltás után. A hatalmi harc vesztesei a döntésekből teljesen kiszorított liberálisok és az utóbbi pár évben politizálni kezdő „új elit” tagjai voltak. Csáky ráadásul több durva taktikai hibát is elkövetett pártelnökként, a tagság egy részében pedig felerősödött a nosztalgia a régi vezetés iránt, megjelentek és megerősödtek a volt elnök visszatérését követelő hangok.
Bugárék csoportja csak a lehetőségre várt – az ismételt hatalomátvétel, vagy egy új párt alapítása tűnt kézenfekvőnek, de ehhez az kellett volna, hogy az „új” MKP beleszaladjon egy választási pofonba. A szavazók viszont csak nem akartak elpártolni a formálisan egységes MKP-tól – bizonyíték erre a 2009-es EP-választás, amelyen a párt az átlagosnál még jobb eredményt is ért el. Bugárék végül ideológiai ellentétekre hivatkozva hagyták el a pártot, 2009 nyarán pedig létrejött a Híd-Most, avagy az „együttműködés pártja”.
Találd meg a különbséget!
Miben más a Híd, mint az MKP? Hát először is ott van a nemzetiségi politika, ebben szinte semmi különbség nincs a két párt között – mind a ketten államilag garantált, de független nemzetiségi intézményeket szeretnének létrehozni és fenntartani. Akkor talán a politikusok jelentik a különbséget? Aligha. Igaz, Bugár rettentő népszerű, Csákynak pedig nincs karizmája, de ugyanazok az arcok ülnek két pártban, mint korábban az egyetlenben.
A különbség az ideológiában rejlik – az MKP ugyanis a nemzetiségét hangsúlyozva kampányol, a Híd pedig – legalábbis látszatra – pont a nyílt konfliktusok elkerülését és a lassú lépések szükségességét hangsúlyozza. Méghozzá annyira, hogy nem csak a magyar, de a szlovák szavazókat is megpróbálja megszólítani: becslések szerint a Híd szavazótáborának egyharmadát szlovák szimpatizánsok alkotják, az MKP esetén ez a szám közelít a nullához.
Mi lesz a magyar pártok sorsa?
A közvélemény-kutatások szerint mindkét párt a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb felett van, de nem érdemes nekik feltétel nélkül hinni. Az MKP valamilyen érthetetlen okból makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy nyolc-kilenc százalékot szerez a választásokon, miközben a hat százalékos eredmény már szép siker lenne a párttól. A Híd stabilan öt-hat százalék körüli eredményeket produkál, a stratégák mégis erősen izzadhatnak – a legtöbb elemző, és a fogadóirodák is biztosra veszik, hogy keményen meg kell küzdeniük a parlamentbe kerülésért.
És ha már egyszer mindenki leadta a voksát, kezdődik a második menet – a Híd sikerétől függ, hogy hosszú távon kétpártivá válik-e a felvidéki magyar pártrendszer, vagy nem. A képlet egyszerű: ha Bugárék nem jutnak be a parlamentbe, akkor nekik lőttek, szépen lassan elfogynak. Ha az MKP-val történne ugyanez, az szintén katasztrofális következményekkel járna, Csákyék háttérintézményei viszont erősebbek. Ha mindkét párt bejutna a parlamentbe (és nem normalizálódik a viszonyuk, legalább formálisan), akkor Slotáék már csak egy kólát kérnek.
Ki a jófiú?
Ezt mindenki döntse el maga. Az MKP szerint a Híd Robert Fico pártjának ötödik hadoszlopa, egy üzleti vállalkozás, hiteltelen alakok gyülekezete, amelynek fő célja, hogy bomlassza a magyarságot. A Híd szerint az MKP impotens, életképtelen, a nacionalizmussal felelőtlenül játszadozó politikusok pártja, amely soha semmit nem fog elérni, mivel hiányzik belőle a kompromisszumra való hajlam.
Csak egy dolog biztos: hosszú évek belharcai után a felvidéki magyar politikusok nyíltan egymás torkának estek.
