Tegnap a békeszerető Kálmánnal, és a humanista Naményivel elfogadtuk a Demokratikus Hálózat invitálását és együtt búslakodtunk Galba-Deák Ádámmal, amiért „a politikai elit nagyobbik része nem vállalja fel az antifasiszta múltunk dicső történéseit.” Azt is megtudtuk, hogy igazából nem is a haladó, fiatal baloldaliaknak-, hanem a „náciromantikában tobzódó jobboldaliaknak kellene megemlékeznie”. A hiányérzetet csökkentendő leszögezzük, hogy Koszorús ezredes igaz magyar hazafiként tiszteletreméltó módon védte nemzettársait, miként Endre László csendőr parancsnok is, aki szembeszegült Endre László zsidótlanítási államtitkár rendelkezéseivel. A megemlékezés tehát önmagában rendben volt, és a harminc fős antifasiszta hallgatóság is megkapta a „dúl a kirekesztés” kezdetű napi betevőt, Szanyi Tibor pedig ismét készségesen nyilatkozott. Horváth Aladár és Székely Péter is tiszteletét tette, de míg előbbi egyszerűen felszívódott, utóbbi elhárította kérdéseinket.
A megemlékezésen túli üzenetek esszenciája: Kádár János életművét „értékelni kell”, a rendőrséggel nem szívózni, Rudolf Heß szülinapi partiját tartsák meg máshol.
Miss Sün továbbra is neheztel ránk.