Bakonykúti és határa, 2009. február
„Az első telepesek a bronzkorban jelentek meg a környéken. Faluhelyük a forrás melletti dombokon volt.
Az i.e. 1800-1300 között itt élt kis csoport temetője a mai falu felé eső dombon volt. A későbbi korokból az avarok (i.sz. 6-8. század) temetőjét ismerjük a forrás melletti dombon.
A falu középkori elődjét 1424-ben említik először az írásos források (Kwthy). Ez után 1497-ben írnak róla újfent. Akkoriban egy része a Veszprém megyei Bátorkő várához tartozott, más része köznemesi birtok volt. 1541-ben a palotai (Várpalota) várhoz tartozott.
A török kori feljegyzések szerint 1559-ben lakatlan puszta volt a végvárak vidékén. A török idők után 1696-tól a Zichy-család birtokaként szerepelt.A pusztát a földbirtokos használta birkalegeltetésre, nagyobb részét bérbe adta. Zichy János és István csak 1750-ben adott betelepedési engedélyt a Veszprém megyei Bánkról és Teszérről jött jobbágyoknak. Ez a terv meghiúsult, így 1758-ban Nyitra megyéből kívánták megvalósítani a falu újjáélesztést. Füstbe ment terv volt ez is.
1759-ben német ajkú telepesekkel jött létre az új falu. 1762-ben 23 egész- és 7 féltelkes jobbágyot, valamint 12 zsellért írtak össze. A falu újkori története itt vette kezdetét. Az új telepesek a környékbeli, korábban betelepült sváb falvakból érkeztek. A falu újkori története itt vette kezdetét. Az új telepesek a környékbeli, korábban betelepült sváb falvakból, valamint Schrőd és Neuheysil helységekből érkeztek. Róluk írta Bél Mátyás Fejér megye leírásában, hogy a sváb és frank telepesek megtartották hazai szokásaikat, és asszonyaik szorgalmasabbak a mezei munkában, mint a magyarok.
Tanítóról 1770-től tudunk. 1783-ban Strausz Mátyás 30 gyermeket német nyelven tanított. 1841-ben azonban már magyar-német nyelvű volt az oktatás. A római katolikus Nagyboldogasszony templom 1795-ben épült. Keresztelő medencéje és a fapadok a 19. század elején készültek. Harangjait 1885-ben Thuy F. és fia készítette. Az 1848-ban megalakult megyei forradalmi bizottmánynak a kúti bíró és a jegyző is tagja lett. 1850-ben az 554 lakosból magyarnak 53 fő vallotta magát. A népesség római katolikus volt. 1869-ben a patakon 3 vízimalom működött, téglagyára volt a községnek. A község 337 lakosából 1945 tavaszán is 287 német nemzetiségűnek vallotta magát.
A múlt században, a mindenkori gazdasági folyamatok tükörképeként változó mértékben, de folyamatosan csökkent a lakosság száma. Napjainkra már megfordult ez a folyamat és a népesség lassú növekedése figyelhető meg. Kezdetben csak a hétvégi házak szaporodtak, de ma már egyre többen választják állandó lakhelyül is ezt a csodálatos természeti környezetben fekvő települést. A falu jelenlegi lakosság száma 122 fő.”
