Kommentszűrés
’09 jan
8
14:01

Khmer rúzs, 2. rész

Írta: Kínai Kálmán és Trágár Tóni

 1975-ben tehát Pol Poték kezére jutott az ország, amelyet hivatalosan átneveztek Demokratikus Kambodzsává, az év pedig a nulladik év lett. (Szihanuk egy időre hazatért szimbolikus államfőnek, de aztán 1976 elején visszavonult, bár nem fordult szembe Szarékkal, sőt bukásuk után az ENSZ-ben személyesen emelt szót a vietnami agresszió ellen.)

 És elszabadult a pokol.

A vörös khmerek a klasszikus marxizmussal ellentétben azt a maói gondolatot vallották - még extrémebb formában -, hogy a valódi munkásosztályt, a forradalom vezető erejét nem az ipari munkások alkotják, hanem a parasztok. Így aztán afféle parasztkommunizmus megvalósítását tűzték ki célul, amelyben az ország teljes lakossága egyenlőségen alapuló kommunákban élő földműves. A megbízhatatlan városok kifejezetten idegesítették őket, ezért aztán a nagyobb településeket egyszerűen evakuálták, lakosságukat vidéki munkatáborokba telepítették. Így járt például a főváros 2,5 millió lakója, akiket egy közelgő amerikai légitámadásra hivatkozva csalogattak ki otthonaikból. A városokból kitelepítetteket nevezték „új embereknek”, őket különösen megbízhatatlannak tartották, s minden mozdulatukat figyelemmel kísérték; a régi falusiak voltak a „régi emberek”, elvileg velük finomabban bántak. A földeket, a szerszámokat, az infrastruktúrát köztulajdonba vették, csakúgy, mint a gyerekeket, közös nevelés céljából. Az iskolákat, kórházakat, állami szolgáltatásokat káros burzsoá intézményekként felszámolták. Meg mindent. A pénzt mint olyat megszüntették. Ha valaki éhségében leszedett egy bogyót, azt magánvállalkozásnak minősítették, s a tettest kivégezték.

A vezetést a rádióban kihirdette: nincs szüksége a 8 milliós lakosságra, egy-két millió ember bőven elég lesz ahhoz, hogy az agrárkommunista utópiát megvalósítsák. A többieknek ezt üzenték: „Ha megtartunk benneteket, azzal nem nyerünk semmit; ha elpusztítunk titeket, azzal nem vesztünk semmit”. Meg is indult a nagyívű program megvalósítása. Akinek hivatalnokként, rendőrként, akármiként bármi köze volt az előző rendszerekhez, azt kivégezték. Ugyanígy jártak az értelmiségiek is, illetve azok, akiket annak véltek: a szemüvegesekkel és a puha tenyerűekkel például automatikusan végeztek. Azokkal is, akiknek valaha külföldi ismerőseik voltak, na meg a betegekkel, nyomorékokkal, fogyatékosokkal. Nem jártak jobban a nemzeti kisebbségek, a buddhisták, a keresztények és senki, akinek nem tetszett a pofája, vagy beszólt. Azok közül is, akiket véletlenül éppen nem üldöztek, sokan éhen haltak a katasztrofális kollektivista rablógazdálkodás miatt. Kambodzsa a börtönök, haláltáborok és tömegsírok földje lett.

 Aki nem hiszi, járjon utána a Tuol Szleng Népirtási Múzeumban (az egykor középiskolaként szolgáló épületben 17 ezer ember fordult meg Pol Pot alatt, közülük 12-en élték túl); vagy legalább nézze meg a Killing Fields című filmet a jóképű John Malkovich-csal.

A vörös khmerek pusztán négy évig voltak hatalmon, ezalatt 1–3 millió kambodzsait irtottak ki; a legújabb kutatási adatok a számot 1,7 millióra, a lakosság 21%-ára teszik. Ez nem kis teljesítmény, ha azt nézzük, hogy az ország nagy részét áthatolhatatlan dzsungel borítja, az infrastruktúra kezdetleges, és golyótakarékossági okokból a tömeggyilkosságot kézműipari módszerekkel, bozóvágó fejszékkel, vasrudakkal, élve eltemetéssel kellett végrehajtani.

 Pol Poték vesztét végül az okozta, hogy a nemzetközi realitásoktól is elszakadtak. Ideológiájukban a báziskommunizmust keverték a khmer nacionalizmussal, s ez utóbbi – amely az idők folytán egyre hangsúlyosabbá vált – Vietnam-ellenességgel járt együtt. A vörös khmerek pár hónap alatt elfelejtették, hogy a polgárháborúban a fő támogatóik a vietnami komancsok voltak, úgyhogy először elkezdték irtani a saját soraikban található vietnamiakat és a velük kapcsolatban állókat, majd a kambodzsai határ közelében fekvő vietnami falvakat is meg-megtámadták. A határvillongások kiterjedtek, s 1977-ben Vietnam már egy 50 ezres hadsereget küldött a khmerek móresre tanítására, amit az utóbbiak visszavertek. Persze két nagyhatalom ebből a buliból sem maradhatott ki: a komcsi Kína a komcsi Kambodzsát, míg a komcsi Szovjetunió a komcsi Vietnamot segítette fegyverszállítmányokkal meg egyebekkel. Végül a vietnamiak megunták a tökölést, az amerikaiak elleni bozótharcban szocializálódott, napalm- és agent orange-álló vietnami hadsereg 1978 karácsonyán általános offenzívát indított Kambodzsa ellen s pár hét alatt csaknem az egészet elfoglalta; mint említettük, Phnom Penh január 7–8-án esett el. Pol Pot és társai a nyugati dzsungelbe menekültek, ahol a thai határ közelében még két évtizedig tartották magukat.
 

***
 

Kambodzsa ezután egy évtizedre vietnami bábállam lett Kambodzsai Népköztársaság néven, amely 1979–1993 állt fenn. 1989-ig mintegy 200 ezer vietnami katona vigyázta a rendet. S hogy kikből állt ekkoriban a bábkormány? Hát természetesen vörös khmerekből, na persze nem azokból, akik végig kitartottak Pol Pot mellett, hanem olyanokból, akik az idők folyamán – elsősorban a belső tisztogatások elől menekülve (ma ők azt mondják, hogy lelkiismereti okokból) – átszöktek a vietnamiakhoz. A mentségükre szóljon, hogy kormányzásuk idején, a ’80-as években ők a konkrét népirtással felhagytak. A dologban az igazi vicc az volt, hogy mivel a vietnamiak meglehetősen népszerűtlenek voltak mind a nyugati világban, mind Kínában, ezt a mérsékeltebb kormányt nemzetközileg csak kevesen ismerték el, s az ENSZ-ben Kambodzsát még jó ideig Pol Pot embere képviselte. Sőt, a Vietnam-ellenes kambodzsai gerillakoalíciót, amelynek az ekkor ismét aktivizálódott Szihanuk hívei mellett a vörös khmer gerillák jelentették a fő erejét, a művelt világ pénzzel, paripával és fegyverrel támogatta.

Aztán 1989-ben a vietnamiak bejelentették, hogy kivonulnak, s ezzel megnyílt az út a helyzet viszonylag békés rendezése előtt. 1991-ben a párizsi békekonferencián az érintett felek és az ENSZ megegyeztek az új, demokratikus berendezkedés körvonalaiban. Az első szabad választáson, 1993-ban a kambodzsai szavazópolgárok 90%-a vett részt, nagykoalíció köttetett, amely új alkotmányt léptetett életbe. Alkotmányos formában visszaállították a királyságot, s Szihanuk lett újra a király (itt jegyezzük meg róla, hogy úgy szerepel a Guiness rekordok könyvében, mint az élete során a legtöbb különféle pozíciót betöltő politikus). Miniszterelnökből pedig egyből kettő is lett, az egyik a királypárti Funcinpec vezetője lett, a másik pedig egy virtigli posztkommunista, Hun Szen. Az egyes vidéki körzetekben magukat még tartó vörös khmerek bojkottálták a választást, s gerillaháborújukat az új kormány ellen folytatták, már csak megszokásból. 1996-ban aztán harcosaik fele átállt a kormányhoz, s a vezetőség immár utolsó véres belharcába bonyolódott; 1997-ben Pol Pot kivégeztette Szon Szent, aki fél életén keresztül a jobb kezeként - és hírhedt titkosrendőrsége vezetőjeként - szolgált, valamint családjának egytucatnyi tagját (a delikvenseket állítólag nyakig a földbe ásták, majd dzsipekkel száguldoztak rajtuk). Erre a vörös khmerek katonai vezetője, Ta Mok, az „ötödik testvér”, aki Pol Pot másik jobb keze volt, s aki ’70-es évekbeli tevékenységével métán nyerte el a „Mészáros” melléknevet, őrizetbe vette az első testvért, s egy dzsungelbeli kirakatperben életfogytig tartó házi őrizetre ítélte. Végül Pol Pot 1998 áprilisában a fogságban meghalt. A maradék vörös khmereket a következő egy-két évben elfogták vagy megadták magukat; az utolsó vezér, Ta Mok 1999 decemberében jelentkezett a hatóságoknál. Ezzel a mozgalom gyakorlatilag megszűnt.
 

***

 

 2004-ben az idős Szihanuk, aki az utóbbi évtizedben a királykodás mellett elsősorban filmrendezéssel, zeneszerzéssel és személyes weblapjának karbantartásával foglalkozott, a trónt átadta legidősebb fiának, Norodom Szihamoninak.

 

***


Mindeközben Phnom Penhben Hun Szen, a kettes számú miniszterelnök 1997-ben egy közepesen véres puccsal eltávolította miniszterelnöktársát, s azóta a Kambodzsai Néppárt vezetőjeként ő az egyedüli kormányfő. Az azóta tartott választások újra meg újra megerősítik őt tisztségében.


 Az üvegszemű, láncdohányos Hun Szen, az utóbbi húsz év erős embere, a jelenlegi kormányfő még Pol Poték mellett tanulta az ipart, miután a '60-as években belépett a kambodzsai kommunista pártba (bár saját bevallása szerint csupán egyszerű katona volt a vörös khmerek soraiban). 1977-ben aztán átmenekült a vietnamiakhoz, akik 1979-ben őt tették meg az új kambodzsai kommunista bábkormány külügyminiszterének. 1985-ben, 33 évesen aztán gazdái miniszterelnökké tették, s azóta, több választással megerősítve az is maradt. (Megjegyzés: 1993-ban úgy lehetett társminiszterelnök, hogy ebbéli igénye elutasítása esetére új polgárháborút helyezett kilátásba a választáson őt legyőző párt vezetőjének. Azóta már nem szorul ilyen jellegű zsarolásra.) A Human Rights Watch néha csóválja ugyan a fejét, de hát ez van. A legutolsó említésre méltó hír Hun Szenről az volt, amikor 2007 októberében bejelentette: adoptált lánya leszbikus.

 
***

 Ja meg az, hogy nemrég kiderült: 2007–2008-ban, tizennyolc hónap alatt Kambodzsa területének 45%-át eladta külföldi ingatlanspekulánsoknak.

Címkék: ázsia kommunizmus kambodzsa népirtás

A bejegyzés trackback címe:

http://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr88863074

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Reakció - polgári underground 2009.01.12. 11:01:03

Khmer rúzs - végjegyzet Kambodzsáról készült kétrészes cikkünk írásakor bukkantunk rá egy magyar beszámolóra, amelyet még valamikor a '90-es években Bokor László írt a 168 órába. Érdemes idézni, mert e pár mondat - szándékai ellenére - igen fontos ta…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2009.01.08. 14:45:17

A vörös khmerek elég eredeti módon gondolkodtak a háborúról is, pl. nem tettek különbséget katonák és civilek között, ami küllönös elmélkedésekre ragadtatta őket:

"In terms of numbers, one of us must kill 30 Vietnamese. If we can implement this slogan, we shall certainly win. We shall defeat Vietnam, regardless of its size. Any country which dares to commit aggression against Cambodia will be defeated if we abide by this slogan. So far, we have succeeded in implementing this slogan of one against 30; that is to say, we lose one against 30 Vietnamese.[...] Using these figures, one Cambodian soldier is equal to 30 Vietnamese soldiers. [...] We should have 2,000,000 troops for 60,000,000 Vietnamese. However 2,000,000 troops would be more than enough to fight the Vietnamese, because Vietnam has only 50,000,000 inhabitants. We don't have to engage 8,000,000 people. We need only 2,000,000 troops to crush the 50,000,000 Vietnamese, and we would still have 6,000,000 people left." (Phnom Phenh-i rádió, 1978. május 10.)

szpal 2009.01.08. 15:20:09

ha már pokol, akkor pár szóban emlékezzünk az 1849. január 8-i nagyenyedi népirtásról is:
epa.oszk.hu/01300/01343/00072/pdf/20080125-22077.pdf

Balance Of Power 2009.01.08. 15:23:07

Eleg erdekes, hogy a kommunizmus szinte mindig ugy kezdodik, hogy jomodu kis ficsurok nem tudjak, mit csinaljanak jo dolgukban es csinaljak a cirkuszt, ld. Uljanov, Trockij, Castro, Szar/Pol Pot...

csi 2009.01.08. 16:21:43

@Balance Of Power: És ágyban, párnák közt halnak meg. Ahogy Uljanov, Dzsugasvili, Mao. És ahogy első testvér is.

Lacc78 2009.01.08. 17:38:58

Jó cikk, jó csajok, stb. Vietnam mikor lesz?

smalladam 2009.01.08. 21:21:13

huh

mindig ledöbbent, hogy mennyire mélyre le tud az ember süllyedni. asszem a vörös khmerek vezetnek összetettben...

Lastres · http://lehetmas.blog.hu/ 2009.01.09. 00:30:20

"asszem a vörös khmerek vezetnek összetettben..."

pedig Pol Pot annak idején a tömeggyilkos-VB-n már a negyeddöntőben kiesett:

matula.hu/index.php?section=article&rel=12&id=144

hcrules 2009.01.09. 02:04:15

Az ország lakosságának 21%-a... nem tudom volt-e ennél durvább arányt elérő rendszer. Rettenetes.

zuuu 2009.01.09. 09:56:42

A Der Spiegelben jelent meg tavaly novemberben egy interjú Pol Pot egyik hű elvtársával, aki még a párizsi időkben csatlakozott a mozgalomhoz, és a Vörös Khmerek hírhedt ügyvédjeként praktizál a mai napig.

Döbbenetes állítások a cikkben, kiemelném a következőt az interjúalanytól:
"Es gab in Kambodscha keinen Völkermord."

Az egész cikk tanulságos (sajnos csak németül olvasható):
wissen.spiegel.de/wissen/dokument/48/27/dokument.html?titel=%22Ich%2C+der+brillante+Drecksack%22&id=62127284&top=SPIEGEL&suchbegriff=kambodscha&quellen=&qcrubrik=natur

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2009.01.09. 11:06:31

a makulátlan emberi elme örök csillogása

Balance Of Power 2009.01.09. 11:40:11

@csi: Mao szarmazasarol most hirtelen nem tudok semmit, de Dzsugasvilirol azert nem nagyon allithatjuk, hogy unatkozo urigyerek lett volna, aki nem tudta, mit csinaljon jodolgaban.

Uljanov meg ugyan tenyleg agyban, parnak kozott halt meg, de rettenetes fajdalmai lehettek, Trockijt meg ugy jegcsakannyal nyirtak ki, ami azert nem tul kellemes ;))

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2009.01.09. 15:24:24

Balance Of Power 2009.01.09. 11:40:11

Ceauşescu, Kim és Kádár sem voltak unatkozó úrigyerekek... Hoxha viszont igen. Szerintem az úrigyerekek inkább anarchisták szoktak lenni, nem komcsik - az anarchizmus az igazán arisztokratához illő forradalmi eszme.

zuuu 2009.01.09. 09:56:42

Népirtás nem volt abban az értelemben, hogy Pol Poték ki akarták volna irtani a khmer népet. (Más kérdés hogy a vietnamiakat konkrétan szerették volna kiirtani, ld. fentebb ...)

Kétféle okból halt meg a khmerek 1/5-e a Pol Pot-korszakban: egyrészt az éhezés következményeként, másrészt mert kivégeztek mindenkit, aki a legkisebb engedetlenséget tanúsította (a halálbüntetés volt szinte az egyetlen büntetés). Az előbbi ok volt felelős a halálozás nagy részéért. Az éhínséget az okozta, hogy a rezsim nem kért külföldi segítséget, ill. a vidékre telepítés során és az első aratásig eltelt időben nem oldották meg a lakosság ellátását, valamint az, hogy az 1977-es termés rossz lett, a megépített és kibővített öntözőrendszer pedig a várakozások alatt teljesített. Tehát Pol Poték ténykedése nem egyedülálló vagy megmagyarázhatatlan, hanem egyrészt egy nagyon kemény és érzéketlen zsarnokságról van szó, másrészt a gazdaság súlyos félremenedzseléséről. Pol Pot nem különösebben ördögi figura, egyszerűen egy empátia nélküli, cinikus pszichopata, aki sakkbábunak tekintette az ország lakosait egy olyan játszmában, amiben a cél az ősi Angkor dicsőségének helyreállítása lett volna. Az emberirtás szisztematizáltságában a nácik vagy talán a bolsik is túltettek Pol Poton. Az ő országa azért szenvedett extrém veszteségeket, mert az utópikus kísérletet egy eleve éhhalál szélén tántorgó országon hajtotta végre. Az ügyvédnek ezért részben igaza van, ha tagadja, hogy Khieu Samphan valami gonosz, ördögi figura lett volna, és a Spiegel riportere (és sokan mások) tévednek, amikor a nép szándékos kiirtásának szándékát sejtetik. Viszont igazából az ügyvédnek mégsincs igaza, mert az a fontos, hogy 2 millióan meghaltak, nem pedig az, hogy tiszta gonoszságból vagy pozitív társadalmi vízióból kiindulva okozták-e a halálukat.

hcrules 2009.01.09. 02:04:15

Sztálin idején állítólag Kazahsztánban 1932/33-ban hasonló arányú halálozás volt, szintén éhínség közvetlen következményeként. (Érdekes módon az ugyanekkor bekövetkező ukrán éhínség közismert, a kazahsztáni sokkal kevésbé, noha arányaiban súlyosabb volt.) Ha háborúzó országokat is ér figyelembe venni, akkor a 19. századi Paraguay az abszolút csúcstartó emberveszteségben.

rognork 2009.01.10. 14:49:02

történész szerzők légyszi posztoljatok egyet a francói spanyolországról is. köszi

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.01.10. 15:24:10

Kedves Rognork,

Francóval korábban foglalkoztunk két, eltérő véleményt tükröző bejegyzés erejéig:

reakcio.blog.hu/2008/07/15/siker_neveles_valle_de_los_caidos

reakcio.blog.hu/2008/07/16/nem_franco

zuuu 2009.01.10. 15:31:31

dzsucseharcos · songun.blog.hu 2009.01.09. 15:24:24

Köszi a kommentedet, értem is a logikát, de teljesen nem tudom elfogadni. Tehát a szándékosságot én nem zárnám ki teljesen, azaz az érzéketlenségen kívül vastagon benne lehettek más motivációk is a rezsim részéről. Mivel ugyanakkor nem vagyok a korszak szakértője, ezért nem lenne szakszerű részemről további elemzésbe bonyolódni. :)

Az interjúban egyébként az emberi tényező a legértékesebb. Az ügyvéd egyből elkezdi tagadni a számadatok hitelességét, aztán. a felelősséget részben rákeni az USÁra, meg egyebek. Valahogy gyomorforgató az egész.

zuuu 2009.01.10. 15:32:28

legértékesebb=legérdekesebb

rognork 2009.01.12. 13:18:07

@ergé:

köszi,

ezek szerint én voltam balfék, hogy nem találtam meg. a keresőre nem merem fogni.

Perecz úr · http://preview.tinyurl.com/5fkl8z 2009.01.18. 02:57:55


ugyanebebn az időben Indonézia is végbevitt egy hasonló amplitúdójú népirtást Kelet-Timorban.

a "szabad világ" sajtója persz csak a kambodzsaival foglakozott, mivel Indonéziának az USA & Co. szállította a fegyvert

Kínai Kálmán és Trágár Tóni 2009.01.19. 21:11:30

@Perecz úr: Mi is gondoltunk rá, hogy összeütünk valamit Indonéziáról és Kelet-Timorról. De aztán rájöttünk, hogy ahhoz baszki tényleg zoológus végzettség kellene.