Khmer rúzs, 1. rész
2009. január 07. írta: Kínai Kálmán és Trágár Tóni

Khmer rúzs, 1. rész

Mi a legcsalhatatlanabb jele annak, hogy a lehető legszarabb korban vagyunk, a lehető legszarabb helyen? Hát az, hogy ha egy reggel arra ébredünk, hogy fővárosunkat megszállta a vietnami kommunista hadsereg, akkor majd’ kiugrunk a bőrünkből örömünkben.

 Valami ilyesmi járhatott a kambodzsai polgárok fejében – már azokéban, akikében éppen nem bambuszvágó fejsze járt –, amikor éppen 30 éve, 1979. január 7-én azt vették észre, hogy Phnom Penh utcáin deli vietkongok masíroznak, s ezzel az országuk nagy részében véget ért a vörös khmerek négyéves rémuralma. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy Phnom Penhnek ekkorra már konkrétan nem maradt lakossága, így a változást e napon még csak kevesen észlelték.

 Érdemes pár szót vesztegetni az ügyre, nemcsak azért, mert ma harminc éve bukott meg a világtörténelem egyik legmocskosabb diktatúrája, hanem azért is, hogy illusztráljuk: hova vezet, ha az ember agyában valami ideológia – legyen az kommunizmus, nácizmus, liberalizmus, humanizmus, dadaizmus vagy kellő humorérzék és önreflexió nélküli konzervativizmus – elkezd burjánzani, s elsorvasztja két legfontosabb kapaszodóját, józan paraszti eszét és természetes erkölcsi érzékét. Na meg persze azért is, mert mégiscsak azok a legemberibb történetek, amelyeknek a végén mindenki nagyon megszívja.
 

***
 

A Kambodzsát lakó khmereknek, mint csaknem minden más, fákon lakó emberevő népnek – kivéve természetesen a szlovákokat – voltak dicsőségesebb időszakaik is, mint a 20. század. Kambodzsa területén már a Kr. u. 1–6. század között létezett valamiféle állam, Funan néven, majd ugyanitt a khmerek hozták létre Chenla államot a 6–9. század között. Részben ennek romjain jött létre 802-ben a Khmer Birodalom (Kambudzsa Királyság, 9–15. sz.), amely fénykorában, a 12–13. században az Indokínai-félsziget nagy részét uralta. A birodalom központjaként Angkor szolgált, amely a műholdfelvételek szerint 3000 négyzetkilométeres területével, 1 milliós lakosságával a premodern világ egyik legnagyobb ipari központja volt. (A város egy részét az utóbbi években helyreállították és látogathatóvá tették,  de a régészeknek bele fog telni pár évtizedébe, amíg az egész hóbelevancot kiássák a vízibivalyszar, a hullák és a mérges kígyók alól.)

 Csakhogy ha az embereknek olyan kreatúrák a szomszédjai, akikkel a művelt világ csak FPS-ek haladó szintjein találkozik – mint a thaiok, vietnamiak, laók és chamok –, akkor sok jóra nem számíthat. Az 1600-as évek elején a khmerek is szopóágra kerültek, birodalmuk széthullott, államocskáik bábok lettek a szomszédos hatalmak – elsősorban Vietnam és Sziam – közötti harcokban, a Mekong-deltát pedig elfoglalták és elvietnamosították a szomszédos balzsam- és papucsgyártók. Aztán végül megjelentek a színen az éticsigák és az alapvető emberiességi normák fő globális ellenségei, a franciák, s a 19. század második felében csaknem egész Indokínát gyarmatosították. Az aktuális kambodzsai királyka, Norodom 1863-ban írta alá a francia protektorátussá válásról szóló szerződést, majd az ország az 1887-ben alakult Union Indochinoise része lett. A kambodzsai istenkirály afféle díszpöcsként a trónján maradhatott, de az országot ténylegesen a Hanoiban székelő indokínai főkormányzónak alávetett kambodzsai Résident Supérieur írányította, akit Párizsból küldtek a khmerek nyakára.

A franciák eredeti terve az volt, hogy Kambodzsát Indokína Szingapúrjává teszik, de aztán rájöttek, hogy ezekkel ez nem fog menni. Úgyhogy ültettek pár gumifát, keményen beszedték az adókat, vérbe fojtották a lázadásokat, pár határ menti terület ide-oda csatolásával elhelyeztek néhány időzített bombát a térségben, de ezen kívül mást nemigen műveltek. Illetve azt még sikerült elérniük,hogy a majom-ember tengelyen a majmoktól szerintük legtávolabb álló vietnamiakat a nekik juttatott gazdasági és politikai privilégiumokkal még jobban megutáltatták a kambodzsaiakkal. A II. világháború alatt a környéket megszállták a japánok, de a kambodzsai francia adminisztráció, amely hirtelenjében rájött, hogy ő igazából Vichy lojális híve, a helyén maradhatott. Így a kambodzsaiakat a németek bábjaként működő franciák hivatalnokai kormányozták a japánok bábjaként, még egy kisebb háborút is vívtak Thaiföld ellen, kambodzsai földön. Aztán 1945-ben a franciákat elzavarták a japánok, majd a japánokat a szövetségesek, akik közül de Gaulle pofátlanul bejelentette igényét az országra.

A következő években, finoman fogalmazva, a helyzet némileg kaotikus volt. A trónon a délkelet-ázsiai történelem egyik legnagyobb szarkeverője, a még a franciák által kiválasztott Norodom Szihanuk király ült, aki, amikor épp nem számos felesége vagy ágyasa egyikével vagy kisebb-nagyobb csoportjaival töltötte az időt, egyrészt igyekezett függetlenséget kicsikarni a franciáktól, másrészt leverni az elképesztő változatossággal megjelenő jobboldali, baloldali, nacionalista, internacionalista, antimonarchista meg akármilyen gerillamozgalmakat. Volt némi bohóckodás szabad választásokkal, meg alkotmányozással, meg parlament-feloszlatással, meg rendkívüli állapottal, mindenesetre Szihanuk ügyesen addig idegesítette a franciákat, míg azok 1953-ban lemondtak Kambodzsáról, s így az állam független lett.

 Ezután egészen 1970-ig Szihanuk volt a kambodzsai politika főszereplője, már azokon a területeken, ahol az állam jelen volt. 1955-ben a választások előtt a királyi címéről is lemondott apja javára, hogy még aktívabban részt vehessen a belpolitikában, s pártot alapított, amely a szavazatok 82%-ával valamennyi elnyerhető képviselői helyet megszerezte. Na persze ehhez szükség volt olyan zseniális trükkök százaira, mint hogy például a különböző jelöltekre különböző színű cetliken kellett szavazni, s így az urnák előtt felsorakozó állig felfegyverzett rendőrök előtt elég nehéz volt eltitkolni, ha valaki politikailag nem a legkorrektebb döntést hozza. Nem akarunk ötleteket adni a következő Nemzeti Csúcs házigazdáinak, de ebben az időszakban Kambodzsában az is megesett, hogy Szihanuk államfőként magához hívta vitára a legnagyobb ellenzéki párt vezetőit, a találkozón ötórás szónoklatban gyalázta őket, majd még gondoskodott arról, hogy a távozóban lévő vendégeket a rendőrök kirángassák a kocsijaikból és puskatussal péppé verjék őket. Aztán az is előfordult, hogy egy-egy ellenzéki vezető szétcincált holttestét egy külvárosi szeméttelepen találták meg, de a nem kormányhű újságírókat is könnyen eltalálhatta egy-egy eltévedt golyó.

Belpolitikájában Szihanuk nem volt túl következetes, egyrészt szavakban nem vetette el a kommunizmust sem, államosított pár cuccot, s pártjába – némi halálos fenyegetéssel – néhány balos személyiséget is bevett, de a királyi párt vezetőségében helyet kaptak az antikommunista földbirtokosok és katonatisztek is. Szihanuk a különböző ellentétes erők felett egyensúlyozva igyekezett kezében tartani a hatalmat, s hol egyiket, hol másikat szívatta keresztbe. Amikor például a kommunisták két ága, a városi és a vidéki tagozat közül az utóbbi vezetője átpártolt hozzá, a taglistákkal együtt, akkor a komplett vidéki kommunista hálózatot, khm., felszámolta.
 

***
 

A korszak eseményeinek megértéséhez érdemes számba venni néhányat a térséget átszövő ezernyi törésvonal közül. Kambodzsa vidéki területein a király (ami lényegében még lemondása után is Szihanukot jelentette) mindig is rendkívül népszerű volt, s a királyság intézménye ellen igen nehéz volt mozgósítani a parasztokat. A politikai skála egyik végén ott voltak a komenisták, akik az antikolonialista harcból nőttek ki, s a hagyományos félfeudális-félkapitalista-félneolitikus múltat igyekeztek végképp eltörölni, velük szemben meg ott állt a hagyományos gazdasági-politikai elit. Ugyanakkor a komenizmus fő támogatói a régióban a vietnamiak voltak, akiket mindenki utált, különösen a khmerek, így a khmer komancsok meglehetősen skizofrén helyzetben voltak. Vietnamban magában is polgárháború dúlt, de a dél-vietnamiaktól a kambodzsaiaknak még inkább hányniuk kellett, mint az északiaktól, mert délen voltak azok a területek, amelyeket a vietnamiak a khmerektől korábban elfoglaltak. Aztán ott voltak a különböző törzsek, nemzeti kisebbségek, szubetnikumok, vallási közösségek, amelyek bármikor kaphatók voltak egy kis tömegmészárlásra. Nem beszélve arról, hogy a térség dzsuvájában szügyig benne gázolt a világ összes nagyhatalma; az USA és szövetségesei a világkomenizmus ellen harcoltak, míg a Szovjetunió és Kína a világkomenizmusért, ez utóbbiak azonban egy idő után egymás torkát is harapdálni kezdték. És minden külföldi hatalomnak megvoltak a saját embereik, akik három kalasnyikovért a saját anyjukat is hajlandóak voltak élve elásni, nemhogy a szomszéd falu lakóit. Plusz még volt gyarmatosítóként kavartak egy kicsit a franciák is, na meg az izgága thaiok sem tudtak nyugodtan megülni a seggükön.

Szihanuk külpolitikája abból állt, hogy kéthetente összeveszett, majd kibékült a térségben érintett államokkal. Fő célja az volt, hogy országát távol tartsa a vietnami konfliktustól, de ennek az lett a vége, hogy nyakig elmerült benne. A kölcsönös megértés jegyében például engedélyezte az észak-vietnamiaknak, hogy Kambodzsa határ menti területein állandó bázisokat tartsanak fenn, s hogy a kínaiak Kambodzsán keresztül fegyvereket szállítsanak ide; aztán, hogy el nem kötelezettségét bizonyítsa, hozzájárult, hogy a dél-vietnamiak lőjék ezeket a bázisokat. Idővel azon vette észre magát, hogy a komplett amerikai légierő Kelet-Kambodzsát szőnyegbombázza.

 Végül 1970-ben Szihanukot egyik (eddig) hű embere, Lon Nol tábornok-miniszterelnök megpuccsolta, s kikiáltotta a Khmer Köztársaságot. Lon Nol az indokínai tömegbunyóban az USA mellett kötelezte el magát, s keményen fellépett mind a vietnami, mind a kambodzsai kommancsok ellen. Erre a hivatalosan már 1967 óta tartó kambodzsai polgárháború még tovább fokozódott, nagy erőkkel beszálltak a vietkongok is, s a Pekingben emigráns kormányt alapító Szihanuk herceg a puccsisták ellen harcoló kambodzsai kommunisták, a vörös khmerek támogatására szólította fel népét – ez utóbbi tettének nagy szerepe volt abban, hogy a hagyományosan királyhű parasztság a vörös khmerek mellé állt.

 A vietnamiak által felfegyverzett felkelők ötéves véres harcban felszámolták Lon Nol rezsimjét, s a tábornok hiába szórta körbe mágikus homokkal a fővárost, Phnom Penh 1975 áprilisában elesett. (Az ostromban vesztette el fél szemét Hun Szen, akiről még lesz szó.)
 

***
 

Na de kik voltak ezek a vörös khmerek? Tágabb értelemben a kambodzsai komenistákat hívják így (amúgy a kifejezést Szihanuk használta először), akiknek pártja gyakrabban változtatta a nevét, mint Deutsch Tamás. A fogalmat azonban az utókor elsősorban a kambodzsai kommereken belül a Pol Pot-féle klikkre alkalmazza, amely 1975–1979 között Kambodzsát uralta.

 Hát ezeket a vörös khmereket különös anyagból gyúrták. Képzeljünk el egy társaságot, amely nem egyszerűen csak kambodzsai és kommenista – ez már önmagában is borzalom –, hanem ráadásul Párizsban tanulta a forradalmár szakmát. Merthogy a Pol Pot-féle bandát – amelynek tagjai kifejezetten gazdag, „kizsákmányoló” családból származtak – az egész ázsiai kommunista mozgalom legműveltebb, legképzettebb, legnyugatosabb tagjai alkották. A legszűkebb vezetésből például ketten párizsi egyetemen szereztek doktori címet, de maga Pol Pot és a többi élharcos is ott töltötte egyetemista éveit. Az 1950-es években élőben hallgathattak olyan hétpróbás geciládákat, mint Sartre, s ha nem lett volna a nagy életkori különbség, akkor akár személyesen Daniel Cohn-Bendit bácsi is fogdoshatta volna a fütyijüket.

Aztán hazatérésük után, az 1960-as évek elején a volt párizsi diákok, a titkos Cercle Marxiste tagjai – kihasználva azt, hogy a Szihanuk-kormány kiirtotta a helyben maradt főelvtársakat – átvették a kambodzsai kommunista mozgalom vezetését. 1963-tól a párt főtitkára Szaloth Szar lett, aki aztán Pol Pot néven vonult le fanfárharsogás közepette a pokolba, ahol állítólag a Sátán személyesen lapogatta meg a hátát (az „első testvér” által 1975-ben felvett mozgalmi nevet a Politique potentielle kifejezésből alkotta meg tulajdonosa). Az 1967–1975 közötti polgárháborúban a legfőbb erővé a vörös khmerek váltak, akik erejét fokozta a bukott Szihanuk már említett támogatása, az amerikai szőnyegbombázások okozta népharag meg a boldog, igazságos társadalom felépítésére tett ígérethalmaz. 

 

 Ez volt az első rész, holnap a sűrűjével folytatjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr31859162

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Reakció - polgári underground 2009.01.12. 11:01:03

Khmer rúzs - végjegyzet Kambodzsáról készült kétrészes cikkünk írásakor bukkantunk rá egy magyar beszámolóra, amelyet még valamikor a '90-es években Bokor László írt a 168 órába. Érdemes idézni, mert e pár mondat - szándékai ellenére - igen fontos ta…

Trackback: Reakció - polgári underground 2009.01.08. 14:30:09

Khmer rúzs, 2. rész 1975-ben tehát Pol Poték kezére jutott az ország, amelyet hivatalosan átneveztek Demokratikus Kambodzsává, az év pedig a nulladik év lett. (Szihanuk egy időre hazatért szimbolikus államfőnek, de aztán 1976 elején visszavonult, bár…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzabóMárk · http://jobbklikk.hu/ 2009.01.07. 11:17:00

Lehidalok ettől a bejegyzéstől, mestermunka, csak gratulálni tudok hozzá (némi irigykedéssel, hogy ennyire jól is össze lehet foglalni). Alig várom a folytatást. Grat!

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.01.07. 11:33:29

Márk, készülj fel, vér és gyilok és komcsizás jön :-)

phaidros 2009.01.07. 11:41:06

Jók a képek. Valamikor majd a cikket is elolvasom, csak most másodszorra is a nőket láttam csak. :D

smalladam 2009.01.07. 11:42:28

holiday in kambodia

kicsit nehéz követni:)

"Mi a legcsalhatatlanabb jele annak, hogy a lehető legszarabb korban vagyunk, a lehető legszarabb helyen? Hát az, hogy ha egy reggel arra ébredünk, hogy fővárosunkat megszállta a vietnami kommunista hadsereg, akkor majd’ kiugrunk a bőrünkből örömünkben."

szerintem ilyen lehetett az is, mikor etiópia békefenntartási céllal megszállta szomáliát

Dr. Otto Von Schnitzelpusskrankengescheitmeyer 2009.01.07. 11:46:17

Nem csodálom, hogy Pol Pot nevet változtatott... :D

SchA · http://katpol.blog.hu 2009.01.07. 11:46:22

Nocsak, a Reakció blog átkirándult a Lemil területére? :)

szépmező 2009.01.07. 11:48:39

kicsit vad lett ez a bejegyzés :)

de azért jó.

és a csajok zseniálisak!!!

Kilgore Trout 2009.01.07. 11:49:23

Valamikor a 80-as években a kezembe került egy könyv. Az volt a címe, hogy: Pol Pot, és a Tények és Tanúk sorozatban jelent meg. Aztán eltűnt mindenhonnan, se könyvtárakban, se máshol nem bukkantam újra rá. Hihetetlen pontosan bemutatta a vörös khmer rémtetteit, és az egész országról nagyon sok információt tartalmazott. Nem tudom, tudtok-e erről a könyvről valamit?

Őrnagy Őrnagy · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2009.01.07. 11:52:58

Jobbak vagytok, mint anno a Matula, és ez nagy szó.

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2009.01.07. 11:53:43

Kilgore Trout 2009.01.07. 11:49:23

Hozzáférhető a könyvtárakban. Pol Pot Magyarországon nem számított pozitív figurának, mivel a kínai-szovjet törésvonal kínai oldalán tartózkodott. Az ő uralmát megdöntő Vietnam viszont szovjet orientációjú volt, tehát a Vietnam-KR konfliktus miatt a KR gyakorlatilag ellenségnek volt tekintve Mo.-n.

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2009.01.07. 11:54:29

Különben jó a poszt, kivéve, hogy rágalmazza a dadaizmust.

czegledit 2009.01.07. 12:03:15

Ez egy nagyon jó poszt! Pont.
Csak ezért regisztráltam.

Karmadealer · www.sajtoszsemle.blog.hu 2009.01.07. 12:08:21

Kálmán, Tóni, le a kalappal! :-)
Ha így folytatjátok, akkor van még esély hogy valaha lesz valami ebből a nyomoronc országból. Nem Kambodzsából, hanem ebből itt ni.
A csúcsszuper macskák közérzetjavító hatásáról már nem is beszélve! :-)

Feketedisznóvágás1 2009.01.07. 12:12:38

KK és TT. Gondoltatok már arra hogy valamelyik egyetemünk egyetemes történeti tanszékén indítotok egy délkelet-ázsia története szemináriumot? Itt Pécsen biztos sokan hallgatnánk titeket!

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.01.07. 12:15:27

khm, még nem olvastam, de máris jó poszt! :p

Franz Jäger (törölt) 2009.01.07. 12:20:59

"Csakhogy ha az embereknek olyan kreatúrák a szomszédjai, akikkel a művelt világ csak FPS-ek haladó szintjein találkozik – mint a thaiok, vietnamiak, laók és chamok –, akkor sok jóra nem számíthat"

Ennek a mondatnak mi az értelme? Mert azt speciel megértem, hogy a vietnámi szomszédság nem volt szerencsés de a thaiok és a laók miért is zavarták Kambodzsát? Thaiföld volt az egyetlen ország, amely soha nem volt senki gyarmata, a vietnámi háború kambodzsai területen zajló részén is részt vett, tehát küzdött a Kambodzsát nyomorba döntő kommunisták ellen az amerikaiak és a franciák oldalán. Laosz ugyanúgy el volt nyomva gyarmatként mint Kambodzsa.
Ezek az országok/nemzetek miért ártottak Kambozsának?

2009.01.07. 12:22:01

Nem mindenkinek tetszenek ezek a távol-keleti csajok.

9gui 2009.01.07. 12:29:40

"akikkel a művelt világ csak FPS-ek haladó szintjein találkozik"
az egész napom jobb lett ettől az egy sortól, köszi KKTT

molaris 2009.01.07. 12:37:18

"KK","TT"!
Nagyon korrekt dolgozat.

Tuvalu 2009.01.07. 12:39:25

"olyan hétpróbás geciládákat, mint Sartre"

öööö ezt most hogy kell érteni?

jotunder · http://orulunkvincent.blog.hu 2009.01.07. 12:40:58

@dzsucseharcos:

Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok Pol-Pot-ot támogatta. Ellenségem ellensége a barátom- alapon. Egyszerűen vietnami kommunista propagandának nevezték a Killing Fields-t, és közvetetten még támogatták is egy ideig 78 után a Vörös Khmert (lehet, hogy közvetlenül is). Pol Pot egy dologban nagyon szimpatikus volt a Nyugat számára, a saját embereit gyilkolászta, és direkte ellenezte a polpotista buddhi-komcsizmus exportját. Ha megtámadnának bennünket a Marsról akkor elfogadnánk egy vénuszi civilizáció segítségét akkoris ha ők kannibálok, mi közünk van hozzá. Hát a Ho Shi MInh-ék voltak a marslakók. Jó vénusziak voltak a mudzsaheddinek is, sőt egy kis időre Szaddam Husszein is. A hidegháború elég mocskos volt, de attól még meg kellett nyerni és nem tudom, hogyha amerikai elnök vagyok és megmutogatják nekem, hogy ki kivel van a világvégén, ki kit eszik meg, nyír ki, akkor én elkezdek-e moralizálni. Messze legkedvesebb matematikusom John von Neumann nukleáris fegyver bevetését javasolta a Szovjetúnió ellen, ami azért soktízmillió ember halálát jelentette volna. Elég mellbevágó dolog. Jó, hogy nem hallgattak rá, de azt nem lehet mondani, hogy teljesen és minden ízében őrültség volt. Vannak kibaszottul reménytelen erkölcsi szituációk. Ahol néha tömeggyilkos kannibálokat kell támogatnunk kevésbé tömeggyilkos kannibálokkal szemben. Cinikusan hangzik, de csak azért mert mi soha nem kerülhetünk ilyen helyzetbe, mi csak blogokban írogathatunk ezekről a dolgokról. Az valahogy alapvetően más helyzet.

SzabóMárk · http://jobbklikk.hu/ 2009.01.07. 12:41:15

@ergé: az jó, mostanra pont kezdett elegem lenni a zsidózós/arabozós verbális keretlegénykedésből odaát...

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2009.01.07. 12:43:42

Tuvalu, szerintem úgy, ahogy le van írva :-)))

Demo · http://nepkoztarsasagot.blog.hu 2009.01.07. 13:07:57

Nem akarok én új alkotmányt, csak azt, hogy a gyerekeim már ilyen törikönyvből tanuljanak. Egyből jobban menne nekik, mint akármilyen mai OKTV-snek, annyi szent!

jozicsenko 2009.01.07. 13:20:55

hi!

ez egy jó cikk lett!

a lányok meg, huuuuu!!!

Őrnagy Őrnagy · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2009.01.07. 13:29:01

Nem akar valaki létrehozni egy khmercsaj,blog.hu oldalt?

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2009.01.07. 13:37:52

jotunder 2009.01.07. 12:40:58

Persze, magától értetődik. AZ USA Kínát is támogatta a SZU-val szemben, Kínában pedig a SZU volt az 1. számú ellenség 1959 után stratégiai megfontolásokból. Mivel a KR kínai orientációjú volt, ezért volt az irányában némi nyugati szimpátia. Az volt a nyugati bevett nézet, hogy a KR nacionalista szabadságharcosok szervezete, nem komcsik, így támogathatók. Mihelyt hatalomra kerültek, elég hamar kapcsolt a nyugat, kivéve az "academic left"-et. A nyugati baloldal ugyanis más megfontolásokból támogatta a KR-t, mint a kormányok. A kormányok is igyekeztek persze nem machiavellistának tűnni az ügyben, és ezért bizonygatták, hogy a KR-k nem voltak kommunisták (mely állítás igazsága egyébként attól függ, hogy mit nevezünk kommunizmusnak. Gyakorlatilag a KR-nak Marxhoz nem sok köze van, de azért Maóhoz kapcsolódik valamelyest. A vezetőség iskolázottsága viszont egyértelműen kommunista, igaz, kérdés, hogy a párizsi értelmiségiek ideáinak mennyi köze volt a dzsungelharcosok által végül létrehozott "utópiához".) 1979 után kevéssé volt védhető Pol Pot támogatása, ekkor következett be az a félfordulat, hogy pl. Thatcher "csak" egy Pol Pot nélküli KR-t tartott kormányzásra méltónak.

Szerintem minderről lesz még szó, várjuk meg a cikk következő részeit.

hovi 2009.01.07. 13:54:05

Jó poszt! Remélem lesznek meg ilyenek.

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.01.07. 14:45:05

Kálmán, a Sartre posztodhoz milyen csajokat pakolsz majd ki? mert Buvoár néni nem lesz elég... :D

hcrules 2009.01.07. 15:02:54

Jó poszt, jó képek, csak így tovább!

átlátó 2009.01.07. 15:36:41

Rendben a cucc. Az installáció is.

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2009.01.07. 17:02:53

über, a csajok is ott vannak.

Édes Anna 2009.01.07. 17:22:24

Jó kis írás lett volna.
Kár, hogy a macázás így lehúzta a színvonalat.

kelta 2009.01.07. 18:20:20

ez már megint kurva jó lett, de meg se lepődtem.
Tényleg ilyennek kéne lennie a törikönyveknek.

eldiablomismo 2009.01.07. 18:24:41

A kereszténység következetesen megint kimaradt a felsorolásból, pedig ahhoz képest a többi kutya fasza volt.

Paranoid Android2 2009.01.07. 18:55:54

Istenem, hány órát szántál rá?
Rezegve várom a következőt!!:))
A következtetés pedig:
Milyen rohadt nehéz nem elmebeteg sorozatgyilkosnak lenni.

Téglagyári Megálló 2009.01.07. 20:40:58

"a keresztényég", ó Istenem. Mennyi mindenért felelős az! eldiablomismo, mesélj, ne hagyj minket a sötétségben!

AYBARS ANDA 2009.01.07. 21:49:08

@szépmező:


Sok csajok buzikok ottan.

Van szép női arc és mini farkacska...:))))))

Invictus 2009.01.07. 23:39:14

dzsucseharcos · songun.blog.hu 2009.01.07. 13:37:52

Hát igen. Pl. a "nagy" Chomsky is védelmébe vette őket és tagadta a KR népirtását.

ELEG MAR!!!! 2009.01.08. 00:13:26

En nem tudom, hogy ki ez a barom, aki ezt irta, de hogy fingja nincs kambo-rol es az ott elokrol, az ezer! Azonkivul, hogy egy ket tenyszeru adatot leir, sem a politikai sem a tarsadalmi "megallapitasai" nem ernek egy kalap fingot sem!!!
Barom!! Menj oda es ott tajekozodj!!!! Elj egy picit ott, es aztan lehet, hogy kapisgalni fogod, hogy mi van korulotted, ambar ketlem, mert szerintem a szellemi toked arra eleg, hogy hazatalalj!!!
Cim es telszam a szerk.-nel!

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2009.01.08. 08:27:39

Invictus 2009.01.07. 23:39:14

Ó igen, Csomszkij. De nem ő a legtragi(komi)kusabb értelmiségi figura a történetben, hanem Malcolm Caldwell, egyike annak a 4 külföldinek, akiket a hatalomátvétel után elsőnek (ez már 1978 végén!) beengedett a rezsim az országba, hogy onnan tudósítsanak. Sajnos Caldwellt lelőtték, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egészen biztos, hogy Pol Poték (csak valószínű). Pedig az előző napok országjárása során Caldwell lelkesedése állítólag csak fokozódott a rendszer iránt.
süti beállítások módosítása