Ahogy azt már jó előre írtuk, megjelent háztáji váteszünk új kötete, A százegyedik év. Akkori, kortárs táncművészet-orientált posztunk kommentjeit is a félofftopik zalai revizionizmus dominálta, ezért talán többek számára jó hír, hogy a könyv tartalmazza Szálinger Balázs két korábbi eposzát, a Zalai Passiót és A síkot is.

 A Könyvhéten debütáló kötet címadó darabja egy centenáriumát ünneplő település, Újrákos közéletéről mesél, főhőse a szóvivő, Hahóthy. A magyar rögvalóság ihlette, akárcsak a többi karaktert: a komcsi mivoltát nem titkoló, sértett korábbi tanácselnököt, az expedagógus, nagyétkű, hiú és baloldali alpolgármesterasszonyt, a dörzsölt, öntelt, pártok között lavírozó polgármestert és esetlen jobboldali helyettesét.

 Az évfordulóra új városházát álmodó városvezetés mindennapjai nem sokban különböznek Mikszáth maestro százegynéhány év előtti dzsentroid képviselőinek világától: a taxizó férj havi százezres számlája, az új épület rögtönzött tervrajzának zsenialitása, a főnökéért rajongó ifjú szóvivő.

 Egyik kedvenc részem a városnap:

Hirtelen zivatar, vidám eső ér
A városnapi nép fölé, s körülnéz.
Egyszerű divatokra lát, a színpad
Deszkáján a siker tavaly nem ismert,
Süldő papjait egy idén megújult
Tehetségkutató vetélkedőből,
Előttük meg az egynemű fogyasztók
Ritkás kis tömegét.
                            Amit tömegnek
Jószerént csak a szervezők neveznek
A jövő heti lapban. Új a helyszín,
Még nem szokta meg ezt a nép: korábban
A lakótelepek között dübörgött
A városnap; idén került először
A sportpálya halott füvű, hatalmas
Mezejére.

 A másik pedig a vén komcsi, az ex-tanácselnök látogatása:

                                              A
Kisvonat katakolva jár, s megáll, ha
Intenek neki. Lassan megtelik, s az
Idősebbje fölismeri s köszönti
Vitányit, pedig itt a szóvivő is,
Ő Újrákoson éppolyan közismert
Arc – vagy azt hiszi csak? Hahóthyt
Társa népszerűsége most zavarja.
„Mindet ismered?”
                        „Én? Dehogy. Minek, ha
Ők ismernek?” – a gúnyra visszalő, sőt
Védhetetlenül és azonnal egy kék-
Vérűbb gúnnyal a jó öreg Vitányi.
S tényleg, mintha a birtokán időzne,
A lakótelepek között figyelni
Kezd, s mint nádor a földeken, vidáman
Nyújtogatja nyakát.

 Az eposzt lezáró Utóhang elsőre nagyon elüt a történettől, csak sokadik olvasatra sikerült megbékélnem vele - ettől eltekintve az egész mű nagyon rendben van. Az életközeli téma miatt iróniája talán gyilkosabb, mint a Zalai Passióé, de nem kevésbé szórakoztató. Ez bőven elég ahhoz, hogy három ajándék-kötetet ajánljunk fel olvasóinknak: az ehhez a bejegyzéshez megszülető első, századik és százegyedik komment szerzője A százegyedik év egy-egy példányával lesz gazdagabb (a blog munkatársai és hozzátartozóik természetesen nem játszanak).

 A szerző holnap délután négytől dedikál az Írók Boltjában a fővárosi Liszt Ferenc téren, majd este hattól a Vörösmarty téri Könyvhét Magvető-standján. Hétfőn, azaz június 9-én délután öttől Zalegerszegen, a Zala Plaza Alexandra könyvesboltjában, majd hat órától a zsinagógában lesz könyvbemutató. Két napra rá, 11-én szerdán délután háromtól pedig Pécsett, a Fókusz könyvesboltban mutatják be A százegyedik évet.