The Kingmaker
2008. május 13. írta: Bozót.harcos

The Kingmaker

 A hírguruk a vasárnapi szerbiai parlamenti választások kapcsán a nyugatbarát erők fölényes győzelméről számoltak be világszerte. Kétségtelen, hogy a nyugatos opciót felvállaló pártok minden eddiginél jobb eredményt értek el, s a választóknak majdnem sikerült egyértelmű helyzetet teremteniük arra vonatkozólag, hogy milyen Szerbiát szeretnének látni a jövőben. De csak majdnem. Mielőtt elégedetten hátradőlnénk a fotelban, vagy könnyeinkkel küszködve képletesen a keblünkre ölelnénk a szerb nemzetet (ezt tettük a románokkal nyolcvankilenc decemberében, oszt’ hogy bejött), meg kéne nézni egy kicsit azokat a fránya számokat. Az egészen aprócska probléma konkrétan az, hogy a Demokrata Párt (DS) választási koalíciója még potenciális szövetségeseivel együtt sem rendelkezik elegendő mandátummal a kormányalakításhoz.

 A Borisz Tadics elnök nevével fémjelzett DS által vezetett többpárti Európai Szerbiáért szövetség a Koszovó elszakadását a nyilvánosság előtt egyedüliként elfogadó liberálisok (LDP) tizennégy, valamint a nemzeti kisebbségek (köztük a Magyar Koalíció) hét képviselőjének támogatásával is csak 123 mandátum felett diszponálna az új összetételű belgrádi szkupstinában, az egyfős többséghez szükséges 126 helyett. A királycsináló – mint idáig annyiszor – ismét Vojiszlav Kostunica lett. Ha ugyanis a Szerb Radikális Párt (SRS) próbálna kormánykoalíciót összeeszkábálni, s a jelenlegi miniszterelnök Szerbiai Demokrata Pártja (DSS) – amint azzal a nagy túlélő számtalanszor fenyegetőzött már – frigyre kelne vele, a tandem a milosevicsi lángot őrző szocik támogatásával kiegészülve kétmandátumos abszolút többséghez jutna. S a csábítás nem is kicsi: a radikálisok már előzetesen felajánlották a miniszterelnöki posztot Kostunica számára – amit a DS-től semmiképp nem kapna meg.

 Kérdés, hogy a nyugati diplomácia nyomása elég lesz-e ahhoz, hogy Kostunica felújítsa a koalíciót egykori szövetségeseivel. Viszonylag nagy összegben mernénk fogadni abban, hogy az amerikai, a brit és a francia nagykövetek ezekben az órákban egymásnak adják a kilincset a miniszterelnök rezidenciáján (sőt, az EU soros elnökségének képviseletében még a szlovén nagykövet is fontos embernek érezheti magát). Ha sikerrel járnak, akkor még mindig ott a kétség: a jónéhányszor felmelegített, de mindannyiszor a szemétbe hajított pite ezúttal vajon mitől válna ehetővé? A történelmi tapasztalatok nem túl biztatóak. Milosevics nyolc esztendeje megbukott, két éve az örök szerb vadászmezőkre is eltávozott; az őt és nómenklatúráját felváltó új csapat viszont a kezdetektől súlyos belső antagonizmusokkal küzdött, Koszovó függetlenségének februári kikiáltása pedig végleg felrobbantani látszik. Ezért volt óriási hiba, hogy a nyugati hatalmak – ahelyett, hogy egy gyors amputációval Milosevics nyakába varrták volna annak idején a tartomány elvesztését – eddig vártak a már akkor is tudvalevőleg elkerülhetetlen lépés megtételével.

 A kilencvenes évek elején a most meghatározó pártok kivétel nélkül hevesen flörtöltek a nagyszerb nacionalizmussal és támogatták Milosevics katasztrófapolitikáját. A Djindjics-, majd Tadics-vezette demokraták egy idő után levonták a következtetéseket, és váltottak. Koszovó kérdésében például nagyon jól tudják, hogy lefőzték a kávét, s csak a kötelező tiszteletköröket teszik meg a nyilvánosság előtt, gyakorlatilag saját fizikai biztonságuk érdekében. Kostunica viszont évtizedek óta a szerb nemzeteszme frusztrált vállfaját űzi. Már az egyetemről is azért rúgták ki, mert tiltakozott az 1974-es titói alkotmánynak a szerbek számára szerinte hátrányos rendelkezései ellen. Nyolc évvel ezelőtt csak hiteles nackó krédója biztosíthatta számára a győzelmet Milosevics felett, erre egy Djindjicsnek esélye sem lett volna akkor. Európa-ellenes kirohanásai és Moszkva számára tett gesztusai – így például a szerb olaj- és gázszektor bagóért történő átjátszása a Gazprom kezére az év elején – szintén azt jelezték, hogy komolyan számol valamiféle geopolitikai alternatívával Belgrád számára. Majd pedig a politikai túlélés ösztöne is azt diktálta neki, hogy Koszovó ügyében teljes erővel belecsapjon a lecsóba és előrehozott választásokba meneküljön. Nem is sikertelenül: az év elején még alig öt százalékos támogatottságát tizenegyre tornázta fel, és – hacsak a szocialisták nem mennek kormányra az európai erőkkel, ami politikai szenzációval érne fel, bár ugyebár a Balkánon nincs lehetetlen – ismét a döntőbíró szerepébe került.

 Ha a radikálisokkal tart, Szerbiára elszigetelődés és kilátástalanság vár. Ha visszatér egykori „csapatába”, ott valószínűleg továbbra is féke lesz a valódi paradigmaváltásnak, és folytatódik az elmúlt évekre jellemző bizonytalanság, sodródás. Európai legyen, vagy frusztrációiba és pánszláv illúzióiba bezárkozó, oroszbarát fekete lyuk a kontinens térképén? Úgy tűnik, Szerbia továbbra sem tudott határozott választ adni arra, hogy melyik utat kívánja járni.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr43465680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.05.13. 07:44:37

a magyarok négy helyet szereztek? ez elegendő a saját frakció alakításához?

vagy össze kell fogniuk az albánokkal? vagy független képviselők lesznek?

is 2008.05.13. 09:01:51

nagyon érdekes, és más országokon nagyon is jól látjuk: egy-egy szamélyiség, ha évtizedekig meghatározó politikus, akkor jóval jobban befolyásolhatja egy ország sorsát, mint akár egy rövid ideig vezető sokkal rosszabb is. nyilván jobb Kostunica Milosevicsnél, de mivel túlél, ezért sokkal jobban meghatározza Szerbia sorsát, mint bárki más.

Mo-n én ezért értékelem, hogy 30 év Kádár után az MSZP már a sokadik vezetőjénél tart, és tekintve az ország állapotát, nem örülök Orbán Viktor immár 20 éves regnálásának, ami legalább még 5 év lesz. ennél az országnak sokkal gyorsabban kellene változnia, és sokkal gyorsabban kellene (kellett volna) cserélődnie az asztal körül ülőknek is.

Zetek 2008.05.13. 09:03:05

Én nem látom, hogy Európa nagyon törné magát. Egészen jól megvan a szerbek nélkül.

kispufi 2008.05.13. 09:26:17

is, azért az "európai módon" cserélődő mszp-vezetésről nekem nem kifejezetten az jut eszembe, hogy ez bezzeg nem befolyásolja úgy az ország sorsát, mint egy-egy hosszú ideig tartó uralgás. sokkal inkább a belhatalmi marakodás, bizonytalanság, instabilitás, céltalanság, iránytalanság, távlattalanság. s mindezt úgy, hogy ők képviselik a tényleges hatalmat. szíved joga, de ebbe pozitívumot belelátni...

smalladam 2008.05.13. 10:01:16

oroszországnak ugyanakkor a jelek szerint a tadic-hívek támogatása az érdeke, mert így a mielőbbi szerb integrációval tudna magának egy unión belüli szövetségest szerezni. a másik pedig, hogy egyesek szerint a szocialisták szabadulnának a milosevici bélyegtől, ezért nem száz százalék, hogy dss-srs oldalra állnak...bonyolult ez.

Bobkó Csaba 2008.05.13. 10:13:08

Ha oroszbarát fekete lyuk lehet Szerbia a kontinens térképén, akkor eszerint a kontinens többi része egy összefüggő oroszellenes tömb? Biztos? És ennek feltétlenül így kell lennie?

Szathmáry · www.mandiner.blog.hu 2008.05.13. 11:29:40

Bozót!

Köszi az összefoglalót. A magyar média csak azt harsogja, hogy az EU párti erők győztek. Jellemzően senki nem néz a pljeskavica alá.
Más. Elmondhatná valaki azt is, hogy a magyarok (Magyar Koalíció) szereplése (usque 100 ezer szavazat) milyen eredménynek számít.

gulyaszoli · http://tapirwar.tumblr.com 2008.05.13. 19:49:18

@ Szathmáry

A magyar koalíció felemásan zárta a választásokat. Oszágos szinten kb 75 ezer szavazatot szerzett, ami jóval elmarad az elnökválasztáson begyűjtött 93 ezertől.

Viszont vajdasági szinten elvárások szerint szerepelt, 100 ezernél is több szavazattal az első körben, tehát az európai koalíció után ők a második legnagyobb demokrata erő a tartományban. Valamint a tartomány választás második körében, ahol 60 képviselő jut be egyéni listán (minden községből legalább 1 képviselő a nagyobb városokból pedig 4-7) állva maradt az összes állított jelöltjük(26). Tehát van rá esély, hogy még onnan is szereznek néhány új képviselőt.

Helyi szinten szintét vegyes volt a szereplésük, néhány helyen szereztek új képviselőket, visszaszerezték Magyarkanizsát és talán Óbecsét, ezen kívül többségük van Zentán, Kishegyesen, Topolyán, viszonylag jól szerepeltek Adán is. Szabadkán viszont szint alatt teljesítettek, ott az Európai koalíció nyer kb 40%-al, míg a magyar koalíció 27 %ot szerzett. Tehát Szabadkának valószínűleg 1990 óta először szerb nemzetiségű (jobbik esetben magyarul beszélő) polgármestere lesz, itt valószínű egyébként egy Demokrata-MK összefogás és közös kormányzás.

Tehát ebből levonható a követketzetés, hogy a magyar választók országos szinten a radikálisoktól való félelem miatt átszavaztak az Európai Koalícióra helyi és tartományi szinten pedig a magyar koalíciót támogatták.

Remélem elég kimerítő volt a válasz. :)

Szathmáry · www.mandiner.blog.hu 2008.05.13. 23:01:21

starckz!

Örök hála és köszönet.

Pásztor Tibor · http://pasztortibor.hu 2008.05.14. 13:21:12

Szerintem a kulcs nem Kostunica lesz, hanem a legitimációra ácsingózó szocialisták. Vadnak hangzik az LDP meg az SRS egy koalícióban, az tippem szerint külső támogatás lesz belőle.
süti beállítások módosítása